Konszolidáció a mindennapokban

A 1960-as évek vidéki Magyarországának konszolidációjáról tartottak konferenciát csütörtökön a Neumann János Egyetem Pedagógusképző Karán. A vizsgált időszakban a vidéket elhagyók száma drasztikusan megnőtt. Az előadások ezt a folyamatot tárták fel az érdeklődők előtt.

Dr. Fülöp Tamás dékán nyitotta meg a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontja és a Nemzeti Emlékezet Bizottsága együttműködéséből 2014-ben létrejött Vidéktörténeti Témacsoport csütörtöki konferenciáját Kecskeméten, a Neumann János Egyetem Pedagógusképző Karán. A dékán elmondta: a Kecskemét egyetemén Rigó Róbert főiskolai docens vezetésével működő Hely-és Családtörténeti Kutatóműhely számos értékes kötettel járult hozzá az 1960-as évek jobb megértéséhez.

A Vidéktörténeti Témacsoport kutatói az első évben a kommunista diktatúra kiépülésének kezdeteire fókuszáltak – tájékoztatta stábunkat Horváth Gergely Krisztián tudományos főmunkatárs. Az elmúlt két évben az 1950 utáni időszakkal foglalkoztak. - A makroszintű megközelítésekkel szemben alulnézeti, tapasztalattörténeti kutatásokkal igyekeztek bemutatni, miként rombolta szét az intézményesült kommunista diktatúra a vidéki társadalom szövetét – fogalmazott Horváth Gergely Krisztián.

Fennállásának negyedik évében az 1960-as éveket vizsgálja a témacsoport. Ez egy olyan köztes időszak volt, amikor a régi keretek már nem működtek, az újak viszont, amelyeket a pártállam kínált, hiteltelenek voltak. Drasztikusan megnőtt a falvakból a városokba vándorlók száma a kollektivizálás újabb hullámának és az egyház csökkenő szerepének köszönhetően. Az állam saját céljaira használta fel a krisztusi egyenlőség eszméjét, és az e világi egyenlőség hirdetésére vette rá a papokat. A tulajdon, mint identitásképző bázis, a normarend, amely évszázadokig fenntartotta a paraszti közösségeket, megszűnt. A kecskeméti konferencia előadásai ezeket a folyamatokat járták körül.

https://hiros.hu/kultura/konszolidacio-a-mindennapokban