A katolikus egyház 20. századi szenvedéstörténete gazdag forrásanyag, ennek egy kis szeletébe enged betekintést a Nemzeti Emlékezet Bizottsága és az (MTA) Bölcsészettudományi kutatóközpont közös Vidéktörténeti Témacsoportját vezető Horváth Gergely Krisztián értekezése. A szerző személyében is érintett (édesapja anyai nagybátyja volt dr. Kőgl Lénárd), ezért rendelkezésére áll az értekezés alanya, dr. Kőgl Lénárd plébános – veszprémi kanonok püspöki főszámvevő – magánlevelezése, amely a kutatás egyik fontos forrásbázisát jelentette. Ezen források közé tartoznak, üde színfoltként értékelhetőek a Kőgl által készített 50-es évek elejéről származó ironikus rajzok. A kötet idei megjelenése megemlékezés is lehet a plébános halálának 15. évfordulójára.
Az értekezés két síkon közelíti meg választott témáját: makroszinten az egyház, azon belül a veszprémi egyházmegye történetét; mikroszinten az előbbihez szervesen kapcsolódó dr. Kőgl Lénárd egyházi pályafutását követhetjük nyomon gyermekkorától, de kiemelten a veszprémi püspökség számvevői kinevezésétől a dabronyi, végül a jásdi plébánosi tisztségéig.
A megértésben és értelmezésben Horváth az eriksoni fejlődéselméletet és a kosellecki fogalomhasználatot alkalmazza („tapasztalati tér” és „várakozási horizont”). Horváth feltételezi, hogy Mindszenty József veszprémi püspök karizmája, elvek mentén megfogalmazott, idealista álláspontja végigkísérte a vele sopronkőhidai fogságában kíséretéhez tartozó kispapjait – köztük Kőgl – későbbi pályafutásának alakulását. Ezt igazolandó, az értekezés második felében szerepel egy rövid kitekintés az aula (a Mindszentyvel együtt raboskodó paptársak) többi tagjának későbbi sorsára.
Az értekezés gerincét alkotó, a földosztásokról szóló fejezetben a szerző bőséges forrásokkal, összegző táblázatokkal bizonyítja, hogy 1945 tavaszától 1946-ig, a szovjet csapatok által is szorgalmazott földosztások többször különféle fél illegális-illegális eszközökkel – kevés felsorolt kivételtől eltekintve – lényegében megfosztották anyagi alapjaitól Veszprém egyházait. Ehhez jött hozzá a rövidesen kiépülő Rákosi-diktatúra, amely ellehetetlenítette a megmaradt csekély birtokbevételekre épülő, éppen ezért intenzív gazdálkodásra váltó egyházi vállalkozások működését.
A fiatal, szervezésben tehetséges és agilis papokkal sorsa pedig a vidéki plébániákra történő „száműzés”, később fizetés és egyéb „kiváltságok” megvonása lett, bár ez több esetben sem hozta meg az elvárt „csillapodást”.
A Kőgl plébániáin, Dabronyban és Jásdon lezajlott események rámutatnak a Kádár-rendszer kettősségére: az állami ateista propaganda éteri realitása mellett létező vidéki rögvalóságra. Kőgl plébános rugalmas, a helyzethez alkalmazkodó jelleme, tettrekészsége, állhatatossága, illetve a hatalom részéről Kőgl pozitív-semleges megítélése és/vagy pillanatnyi üzemzavara miatt a plébánost bizonyos keretekbe foglalt, de szabadabb mozgástérhez juttatta. Ebből fakadó sikernek könyvelhető a nagyalásonyi templom felépítése 1957-ben, majd a jásdi szentkúti kápolna és környezete megmentése-átépítése 1969-70-ben.
A szerző ezt találóan szituatív vallásszabadságként nevezi meg, amikor egy lokális helyzetben az egyes erőközpontok (pl. egyházközség, megyei tanács, egészségügyi minisztérium) között megválasztott helyes stratégia még ellenséges környezetben is eredményre vezethet. Itt említésre méltónak tartom az egyik róla szóló, idézett ügynöki jelentést, melynek írója igyekezett „jó” képet festeni Kőgl működéséről, miközben a lábjegyzetben egy két évvel korábbi jelentésben még ugyanezen okokból elmarasztalják…
A Kádár-kor bonyolult társadalmi-egyházi viszonyrendszerét is jellemezheti Hofi ide vonatkoztatott – bár a Rákosi-korszakról szóló – parafrazeált vicce: a gazdát nem érte bántódás a 10 malacáért, de a járás felé már 11-ről adtak le jelentést.
A kötet végén a szerző utal a folytatásra, Kőgl pályafutásának második részére, amit jelen sorok írója szerint újabb érdekes fordulatokat tartalmazhat, így megjelentetése érdeklődésre tarthat számot.
Az ismertetett kötet adatai: Horváth Gergely Krisztián: Szovjetizálás és ellenállás a veszprémi egyházmegyében, Dr. Kőgl Lénárd pályája az 1940-1960-as években. Budapest, MTA BTK TTI, 2018. 308 pp.