Milyen új eredményekkel büszkélkedhet a 2010-es évek közepén megújhodott vidéktörténeti kutatás, és miként láthatjuk a magyarországi szocializmust egy lelkipásztor életpályájának tükrében? A Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont (MTA BTK) és a Nemzeti Emlékezet Bizottsága (NEB) közös Vidéktörténeti Kutatócsoportja kettős könyvbemutatót tartott 2019. május 21-én a Humán Tudományok Kutatóházában, amelyen a jelenlévők mindkét előbb feltett kérdésre választ kaphattak.
A rendezvényt Fodor Pál, az MTA BTK főigazgatója nyitotta meg. Köszöntőjéből kiderült, hogy a kutatóközpont létrejöttével lehetőség nyílt a korábbi intézetektől független, közvetlenül a főigazgató alá rendelt kutatócsoportok létrehozására. Hangsúlyozta, hogy a NEB-bel közösen alapított Vidéktörténeti Kutatócsoport felállítását kiemelten fontosnak tartja, hiszen mind a magyar agrártörténetben, mind a magyar vidék történetében számos fehér folt van, így szakszerű kutatásukat ideje volt megkezdeni.
A rendezvényen két kötetet mutattak be. Az egyik a Vidéktörténeti Kutatócsoport vezetőjének, Horváth Gergely Krisztiánnak a Szovjetizálás és ellenállás a Veszprémi egyházmegyében – Dr. Kőgl Lénárd pályája az 1940–1960-as években című könyve, a másik pedig a Vidéktörténet sorozat második kötete, amely Területi-társadalmi törésvonalak és a boldogulás útjai címmel jelent meg.
A Kőgl Lénárd pályáját feltáró kötetet Soós Viktor Attila, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának tagja mutatta be, aki a 308 oldalas, 70 képpel illusztrált, közel 800 lábjegyzetet és hat eredeti dokumentum közlését is tartalmazó könyv ismertetése során hangsúlyozta, hogy egy olyan papi személy életútja domborodik ki az olvasottakból, aki minden nehézség, minden őt és egyházát érő támadás ellenére talpon tudott maradni. Soós szerint ebben az segítette Kőglt, hogy a lelkipásztori hivatást mindennél előbbre valónak tartotta, ebben akart kiteljesedni. Horváth könyve rámutat arra, hogy noha a magas pozícióba került egyházi személyek élete kapcsán is bőven találhatunk kutatnivalót, érdemes az alacsonyabb rangúakkal is foglalkozni. Megfelelő forráskezeléssel és kérdésfeltételekkel nemcsak az adott személy életpályáját lehet felvázolni, de azt is meg lehet mutatni, hogy miként működött az egyház az adott egyházmegyében, de ezen túlmenve általános érvényű megállapításokat is lehet tenni a korabeli egyháztörténet kapcsán. Soós szerint Horváth Gergely Krisztián könyve, amellett, hogy rendkívül érdekes olvasmány, módszertanilag is igen fontos, mivel megmutatja, hogy miként érdemes az ilyen egyháztörténeti mélyfúrásokat elvégezni.
A Vidéktörténeti Kutatócsoport 2. tanulmánykötetét Schlett András, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem JÁK Heller Farkas Közgazdaságtudományi Intézet egyetemi docense ismertette. A könyv szerkesztői széles merítéssel dolgoztak, a török kortól az 1980-as évekig találhatunk benne tanulmányokat. A kötet négy nagyobb tartalmi egységre oszlik. Az első fejezetben három módszertani írás található, a másodikban hét tanulmány vár az olvasóra. A kötet harmadik fejezetében egy forrást olvashatunk. Horváth Gergely Krisztián itt tette közzé Papp Lajos 1981-es visszaemlékezését, amelyben a Termelő Szövetkezet megalakulásáról ír. A könyv negyedik fejezetének szerzői az utóbbi évek vidéktörténeti szakirodalmára reflektálnak, recenzálva az általuk legjelentősebbnek tartott könyveket.
Schlett főként az első két fejezettel foglalkozott előadásában. A módszertani írások sorát Demeter Gábor A fejlettség területi mintázata a dualizmus kori Magyarországon – az agrárszférától az adóztatásig című tanulmánya nyitja meg. Schlett szerint Demeter statisztikai elemzéseken keresztül helyez új meglátásba történelmi eseményeket, s írása ezáltal a dualizmus fontos gazdaságtörténeti munkájává válik. Szalkai Gábor Forgalomszámlálások és közúti forgalom a kiegyezés utáni Magyarországon című írása kapcsán a vasúti és közúti forgalom fejlődésének és egymásra hatásának a fontosságát kell kiemelni. A korszak során párharcukat a vasút nyerte, az úthálózat ennek kiszolgálásra lett alárendelve. Bán Gergely Károly Város, hierarchia, pozíció. A két világháború közötti Magyarország városhierarchia-kutatásának módszertani keretei című írása kapcsán megtudhattuk, hogy a városok rangsorolásakor különösen fontos az időmetszet, figyelemmel kell lenni a politikai fejlődésre. A lélekszám önmagában még nem elég a súlyozásra, figyelembe kell venni a szolgáltatószektorban dolgozók arányát, vizsgálni kell a helyi adókat és a középfokú tanintézmények számát is.
A tanulmányok sorát Szirácsik Éva A jövevény és helybeli gazdák gazdálkodása a divényi uradalomban (1660–1681) című írása nyitja. Schlett szerint a dolgozat forrásait a vizsgált urbáriumok képezték, a szerző ezeknek alapján vont le következtetéseket, többek között a korabeli migrációval kapcsolatban. Tompa László Vagyongyarapítás és közösségi szerep mint családi stratégia. Egy bicskei jobbágycsalád gazdálkodási struktúrája a 18. században című tanulmányában a Peterdi család előmenetelét vizsgálja. Bara Júlia Az uradalmi gazdálkodás és épületei. A Károlyi-család uradalmi építkezései Csongrád vármenyében (18. század vége – 19. század eleje) című tanulmánya a gazdasági épületek elhelyezkedését, azok logisztikáját mutatja be. Dobszay Tamás Városra vagy vidékre? Nemesi vélemények a két világról és kapcsolatukról a modernizáció hajnalán című tanulmányából az derül ki, hogy a nemesek írásai nem éppen vidám, bukolikus hangvételűek, sőt, kifejezetten elmaradottnak, provinciálisnak érezték a vidéki létet. Schlett a következő, Kovács Attila tollából született Délszláv telepítések hatása a magyar–szlovén nyelvhatárra a két világháború között című tanulmány kapcsán fontosnak tartotta elmondani, hogy vidéken minden szociális kérdés voltaképpen földkérdés, azaz a parasztság földhöz juttatása kiemelt fontosságú. Az utódállamok könnyebb helyzetben voltak Trianon után e téren, mivel a magyar birtokosok földjeit szabadon oszthatták szét parasztjaik között. Paréj-Farkas Katalin A „gyermekélet fordulópontja”. Az elsőáldozás és a hozzá kapcsolódó szokások egy göcseji faluban című cikke az egyház, a gyermekek és a közösség viszonyát mutatja be, míg Gagyi József „A kollektívvel kezdődött…” A kollektivizált vidék első évei Románia egy régiójában címmel a téeszesítés erdélyi változatát ismerteti.
Schlett András végezetül megállapította, hogy a második kötet színvonala egyáltalán nem marad el az elsőtől. A könyv eleven bizonyíték arra, hogy a vidéktörténet nem pusztán adatok összessége, és ha a vidéki gazdaság történetét vizsgáljuk, akkor is rendelkeznünk kell társadalmi és kulturális ismeretekkel, mert ezek nélkül nem tárulnak fel az összefüggések.
Az MTA BTK–NEB Vidéktörténeti Kutatócsoport működését eddig is kiváló rendezvények és színvonalas kötetek fémjelezték. A két, most bemutatott könyv sem jelent kivételt. Bízunk benne, hogy a megkezdett munka folytatódik, tovább gyarapítva ismereteinket a vidéki Magyarország történetéről.