Az 1971-ben kodifikált minisztertanácsi rendelet, az Országos Településhálózat-fejlesztési Koncepció (OTK) 50. évfordulójának alkalmából 2021. december 7-én rendezte meg A kommunista településpolitika víziói és gyakorlata című konferenciáját az ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont és a Nemzeti Emlékezet Bizottsága közös Vidéktörténeti Témacsoportja. A konferenciaprogram a Nemzeti Emlékezet Bizottságának Hivatala Vas utcai konferenciatermében zajlott, de online is követhető volt a NEB YouTube-csatornáján keresztül, ahonnan az elhangzott előadások jelenleg is visszanézhetők.
Forrás: NEB-fotó
A közelmúlt szakpolitikai vitáiban egyre jelentősebbé vált a lakhatás és a településpolitika kérdése, annak múltja és különböző ideológiai gyökerei. A fokozott érdeklődést mi sem érzékelteti jobban, minthogy az utóbbi években számos tudományos ismeretterjesztő lap nyit e társadalomtudományi probléma felé (lásd például lapunk cikkét Balogh Ebner-Mártontól vagy a Qubit cikkeit Szelényi Iván és Konrád György legjelentősebb eredményeiről, valamint a panellakótelep-építésekről), továbbá a társadalomelméleti folyóiratok szerzői is igyekeznek a jelen problémáit történelmi távlatokban vizsgálni. A konferenciát megnyitó Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága (NEB) elnöke, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kar Egyháztörténeti Tanszék vezetője hasonlóképp ítélte meg a konferencia témájának jelenkori relevanciáját, hiszen talán ez az egyik leginkább vitát kavaró szakpolitikai téma, amelyben mind világnézeti, mind politikai elemek keverednek.
Az első előadó, Horváth Gergely Krisztián (ELKH BTK – NEB Vidéktörténeti Témacsoport) előadásának középpontjába a településpolitikai koncepció falvakra nézve diszkriminatív lényegét helyezte. Ezen kívül a Rákosi-rendszer és a Kádár-korszak közötti diszkontinuitás vitatható mivolta kapott hangsúlyos szerepet mondanivalójában. Az előadó szerint e rendszerek alapvetően világnézeti koncepciók mentén alakították várostervezésüket. Előadásában a korszak kulcsfontosságú doktrinereiről – például Erdei Ferencről, Hajdú Zoltánról, Fürst Jánosról, Major Jenőről – és munkáikról nyújtott átfogó képet, akik hozzájárultak a Kádár-korszak településszervezési diskurzusához. Ennek köszönhetően jobban megérthetővé váltak az OTK „születési körülményei”. Ugyanakkor a legfőbb vádpont, mely szerint a doktriner gondolkodók hátrányos helyzetbe juttatták a lakosságot, kissé non sequitur következtetésként jelent meg az előadásban. A szemantikai hasonlóságok összevetése során a szocialista társadalom és a településpolitika inkább „magától értetődő rossznak” tűnik a szembehelyezett „valóság” alternatívájával szemben, semmint szakpolitikai kudarcnak. Az ideológiai alapvetéseket végül a konferencia záróbeszédében tisztázta a szervező, illetve arra további előadók – főleg a délutáni szekcióban – is sort kerítettek.
Horváth Gergely Krisztián. Forrás: NEB-fotó
Ö. Kovács József (MNL OL – PPKE BTK) a szocialista agrárgazdaság jelenségeiről és azok társadalmi tapasztalatairól értekezett előadásában. A prezentációban is idézett forrásokból kiderül, hogy az 1960-as évek tervgazdasági hiányosságai, a tervek és a megvalósítás között lévő szakadék a döntéshozás legfelsőbb szintjeitől a szakpolitika közvetlen hatásáig, a gazdaságok mindennapi ügyviteléig rendszerszintű problémákat okozott. A diszkrepancia egészen a minisztériumi szinteken is jelen volt, amire a nyolcvanas évek különböző forrásai is rámutatnak.
Ö. Kovács József. Forrás: NEB-fotó
Bán Gergely (MNL Hajdú-Bihar Megyei Levéltára) négy alföldi megye adatait vette górcső alá előadásában, amelyeken keresztül a tanyavilág felszámolási folyamatát szemléltette statisztikai és demográfiai adatokkal. Az előadásból megtudhattuk, mely járásokban és milyen mértékben változtak a külterületi lakosság arányai. Mikle György (ELKH BTK TTI) szintén statisztikai adatokkal szemléltette a tanyavilág felszámolását és a kollektivizálás helyi eredményeit Komárom megyében. Az előadás forrásait és eszközeit tekintve saját adatbázisra és az oral history módszerére támaszkodott Komárom megye vizsgálatakor.
Keresztes Csaba (MNL OL) a kültelkek felszámolásának inverzét, Sóskút fokozatos fejlődéstörténetét jelenítette meg prezentációjában, melyben a délelőtti előadásokhoz képest árnyaltabb képet kaphattunk a szocialista településpolitika fejlesztési perspektíváiról. Czetz Balázs (MNL OL) a korábbi előadókhoz hasonlóan vegyes forrásokból rekonstruálta Bodajk település- és bányafejlesztési folyamatait, majd Bagdi Róbert (DE GTK) mutatta be Szolnok térszerkezetének átalakulását, a helyi lakótelep-építés hosszútávú hatásait, illetve a Kádár János látogatására és az egyéb ünnepekre készülő presztízs-beruházásokat.
Az utolsó szekcióban Káli Csaba (MNL Zala Megyei Levéltára) és Bánkuti Gábor (PTE BTK) előadásait hallhattuk. Káli Zalaegerszeg városszerkezeti átalakulását tárgyaló prezentációjában fontos szerepet kapott a kommunista politikai ideológia erőszakosan urbanizáló és iparosító centrális szakpolitikai dogmája. Bánkuti előadásából azonban kiderült, hogy Pécs esetében viszont – Sóskúthoz hasonlóan – egy demográfiai nyertesről volt szó. A 300.000 lakossal rendelkező, „megalomán Pécs” ötlete már a Rákosi-rendszert megelőző újjáépítési tervekkel is kontinuitást mutatott.
A kor településpolitikai rendszerspecifikumait leginkább Bánkuti előadása tisztázta, aki a településfejlesztési politika anomáliáinak pécsi lenyomatairól beszélt:
„(…) a rendszerint rapid módon végrehajtandó terveket olykor a napi szükségletek, vagy éppen az előre nem kalkulált (…) természeti tényezők írták át. (…) a városépítészetben a szocialista realizmus nem a megvalósult utópia esztétikuma, hanem a reálszocializmus rendszertipikus működésének, a bürokratizált diktatúrának a tárgyiasulása.”
A hozzászólók saját korábbi tanulmányaik eredményeivel, illetve több anekdotával is kiegészítették az elhangzott előadásokat. A délelőtti hozzászólások során több fontosabb megállapítás is elhangzott. Felmerült, hogy létezik egyfajta interdiszciplináris, természettudományos vonatkozás e kutatásokban, és az is kiderült, hogy egyelőre nem rendelkezünk pontos adatokkal a települések megsemmisülésére vonatkozóan az 1945–1990 közötti korszakból. A konferencia délutáni szekciójában elhangzó, Pest és Fejér megyei településekről szóló előadások mindegyike megerősítette a bevezető gondolatokban vázlatosan szereplő kollektivizálás és a települések átalakulása közötti párhuzamot.
Az ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont és a Nemzeti Emlékezet Bizottsága konferenciáján – a Bizottság bemutatkozó dokumentumában és a konferencia meghívójának megfelelően – az előadók a Rákosi- és a Kádár-korszak történeti örökségét, a településpolitika bemutatását és értelmezését tűzték ki célként. A kutatás jövőjét tekintve a jelennel foglakozó társadalomtudósok számára is jelentőséggel bírhatnak az előadásokban felvázolt kutatási eredmények. Segítségükkel felfedhető, hogy mely struktúrák és jelenségek azok, amelyeket számonkérünk a múlton, de „átmentődtek” a mai piaci keretek közé, és hogy mennyiben tekinthetők azok valódi rendszerspecifikumnak. Érdemes továbbá arra – a konferencián kevésbé megjelenő, de a bevezetőben és a délutáni szekcióban hangsúlyos – gondolatra is emlékeznünk, hogy e rendszerek társadalmi egalizációs törekvéseinek, így az OTK-nak és a korszak lakáspolitikájának nem kizárólag vesztesei voltak, s a piacgazdaság beköszöntével a vesztesek közül nem mindenki válhatott nyertessé. Talán épp ezen okokból kifolyólag olyan felkapott e szakpolitikai téma mind a mai napig.
A konferencia ide kattintva teljes egészében visszanézhető a NEB YouTube-csatornájáról.
Forrás: